Fészekrakás

Jaj, szegény fejem! Anya az ausztriai pihi alatt a Suttogót olvasta és annyira tetszett neki, hogy még apának is felolvasta, hogyan kell majd engem nevelni. /hihihi nem lett belőle semmi!/ Azért volt jó is. Mindennap legalább kétszer elmentünk a pezsgőfürdős medencében és anya jól megmasszírozott. Nekem annyira tetszett, hogy aktív ficánkába kezdtem. Sokat sétáltunk + ahol nekem való ruhát vagy kenceficét találtak megvették. Hatalmas hó esett.
November negyedikén jöttünk haza és a fáradság mellett anyának még feladata volt. A kineziológus néni erre a napra adott neki feladatot.
Az 1956-os forradalom elfojtásának ötvenedik évfordulója nálunk nem csak a csendes gyász jegyében telt, hanem anyának értem kellett imádkoznia egy gyertya mellett, hogy zökkenőmentesen születhessek meg. Miközben imádkozott a Hősök terén /a tv-ben/ a Himnuszt játszották. Lett is bőgés.
A hónap nagy része költözéssel telt. Jól elfáradtunk, mert bizony én is néha-néha bekeményítettem. November 25-én aludtunk itt először. Nagyon szupi volt. Ja, amit még nem írtam le. Anya minden reggel kész műsort rendezett a pocakja körül. Először imádkozott az egész családért, hogy mindenkire vigyázzanak az égiek. Majd beszélt a méhével, hogy óvjon és védjen engem és mindent adjon meg nekem amire csak szükségem van. Majd következtem én. Nekem minden reggel elmondta, hogy mit fogunk tenni, mi vár rám. Képzeljétek esténként zenét hallgattam, de csak úgy magamban, mert anya annyira nem rajong a klasszikusokért. Ilyenkor a „fülbedugót” ráragasztotta a hasára és nyomatta a zenét. A Delfines volt a kedvencem.