Szabad a pálya

Végre!!!!!!!!!!!!! Június első hetével minden akadály elgördült pocakba költözésem elől. Mihelyt lehetőset kaptam rá kis szedercsíra-állapotban testet is öltöttem. Már éppen ideje volt. Június 24-én már engem is vittek a családunkhoz közelálló , akkor még szerelmes párjának az esküvőjére.Nagyon romantikus volt, Árpi még verset is mondott.

ákos : Hello
"Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég."

Volt is nagy meglepetés amikor ez első teszt két csíkos lett. Nem értem mért bonyolították így túl, hiszen természetes volt hogy jövök, ha már egyszer bejelentkeztem. Igaz a doktor bácsi is meglepődött amikor Július közepén anya beállított. Meg is kérdezte, hogy már össze is hozták a lányt? /mert anya májusba szólt neki, hogy szeretnének engem bevállalni/
Kezdődött a titkolódzás, hogy nem szabad senkinek elárulni, amíg nem vagyok három hónapos. Nem értem miért nem gondoltak életképesnek.
Kis családommal elmentünk nyaralni, persze a bratyók nem tudtak semmit, de apa úgy vigyázott anyára mint egy hímes tojásra. Megvette neki az összes kismamáknak szóló magazint, anya meg bulvárújságba csomagolva olvasta. Gondolatban apa számlájáról az összes pénzt elköltötte rám. Még nem is látszottam, de már simogatott /az első naptól/ és óvott a naptól is.
Nyaralás után lázas házkeresésbe kezdtek.