"Öszöd, nem öszöd ez van..."

Fiúknak elkezdődött a suli. Apáék szeptember negyedikén anya megnyugtatására elmenetek egy géndiagnosztikára. El kell mondanom, hogy anya folyamatosan macerált. Természetesen a szurkálások + az UH eredménye negatív lett. Szeptember 15-én megvolt az első 4D-s felvétel is. Itt is kiderült, hogy fiú vagyok / a későbbiekben is mindig megmutattam, hogy kétség ne férhessen hozzá/.
Szeptember 17-én Árpi pár nappal azelőtti születésnapját ünnepeltük mamáknál. A 4D-s felvételemmel felvértezve apáék elérkezettnek látták az időt, hogy elárulják létezésemet. Levittük apa Laptopját és beraktuk a DVD-t miközben apa mondta, hogy „márciustól eggyel többen leszünk”. Hát nem tudom leírni az arcokat, azt látni kellett volna. Márta mama csak „huhogott”, Csillik mama „jujgatott” egyedül Anita /anya huga/ eszmélt föl aki rögtön jött is gratulálni.. A délután a magyarázkodás jegyében telt. Estére hazaérve aztán láttuk a tévében, hogy más is szint vallót és magyarázkodni kényszerült. Neki azért nem volt olyan jó a helyzete mint nekünk. Ez volt az „Öszödi beszéd”. Anyáék rátapadtak a tévére és ez így ment négy éjjel és nappalon át. Ne tudjátok meg mit éltem meg ! Anya csak ült amíg tévéműsor volt néha sírdogált, majd idegességében evett, nem aludt. Egyszóval félt. Apa nyugtatta, hogy nem tudunk mit csinálni, nyugodjon meg, próbáljon aludni, meg hogy nem tesz jót nekem, de hiába…..
Még ebben hónapban Kaszás dokibá is megnézett és szerinte is jól fejlődtem.