Dokibá szerint mint harmadik gyereknek, már februárban meg kellett volna születnem. Március 13. több vaklárma is volt. Anyának mindig volt valami baja. Ha aludtam felébresztett, ilyenkor zenét hallgatott, fürdött, lökdösött stb. Apát riasztotta, aki pestről kirohanva vitt minket a kórházba, majd vissza, mert kiderült, hogy semmi gond. Több nap meg volt célozva, de én nem akármikor akartam megszületni. Dokibá ideges is volt, mert 15-én az anyukájához ment vidékre és megkérte anyát, hogy nyolc óra előtt ne szüljön.
Lássuk akkor a nagy napot!!!!
2007. Március 15.
Tesók elmentek a haverjukhoz játszani. Anya ágyneműt húzott + takarított. Néha beült a hintaszékbe és énekelt: Ákos baba gyere ki, vár az anya idekint. Kapsz teje vajat, holnapra is marad.
Na szép! Már ilyenkor is a kajával zsarolják az embert. De szó ami szó elgondolkodtató a dolog.
Furcsa ötlettől vezérelve anya a mekibe akart ebédelni. Úgy is lett, plusz apa egy kicsit megsétáltatta a Stop Shop lépcsőin.
Hazaérve semmi.
Vasalás közben 18.20h-kor elkezdtem mocorogni, hátha veszi az adást, de már nem hitt nekem. Végül csak felhívta a szülésznőt, hogy ne álljon neki főzni, mert lehet, hogy nem tudja befejezni. A fiúknak elvitte apa a hálóruháikat, gondoltam addig bekeményítek. 19 órakor megrepesztettem a burkot, hogy most már azért vegyenek komolyan, különben is a tv-ben is rendkívüli híreket kezdtek közvetíteni. Anya újra telefonált a szülésznőnek, hogy induljon a kórházba + apának, hogy igyekezzen haza, mert helyzet van. Fél nyolckor indultuk a kórházba, apa mint egy mentős száguldott. Leállósáv, sínek, buszsáv. Minden ami szabad volt. 20 óra után három perccel értünk a bejáratba. Anya eltökélt szándéka volt, hogy érzéstelenítőt kér annak ellenére, hogy természetes szülést tervezett. Felmentünk a lépcsőn, Anikó néni megvizsgálta és azt mondta, hogy itt semmire nincs időt . Igaza volt. 20 óra 38 perckor kibújtam. Dokibá nem ért oda a randira, de sebaj, megoldottuk. Ügyeletes dokibá is már csak akkor jött amikor mindennek vége volt. Furcsa volt idekint. Annyira meglepődtem a gyors tempótól, hogy csak nyöszögni tudtam. Fürcsi után anyára tettek és ő melegített. Apa mindvégig hősként viselkedett. Segített. Amit mondott Anikó, azt csinálta. Ő vágta el a köldökzsinórt is, igaz szerinte az olló életlen volt. Na, ja! Nem ő volt ám elgyöngülve!
Lássuk akkor a nagy napot!!!!
2007. Március 15.
Tesók elmentek a haverjukhoz játszani. Anya ágyneműt húzott + takarított. Néha beült a hintaszékbe és énekelt: Ákos baba gyere ki, vár az anya idekint. Kapsz teje vajat, holnapra is marad.
Na szép! Már ilyenkor is a kajával zsarolják az embert. De szó ami szó elgondolkodtató a dolog.
Furcsa ötlettől vezérelve anya a mekibe akart ebédelni. Úgy is lett, plusz apa egy kicsit megsétáltatta a Stop Shop lépcsőin.
Hazaérve semmi.
Vasalás közben 18.20h-kor elkezdtem mocorogni, hátha veszi az adást, de már nem hitt nekem. Végül csak felhívta a szülésznőt, hogy ne álljon neki főzni, mert lehet, hogy nem tudja befejezni. A fiúknak elvitte apa a hálóruháikat, gondoltam addig bekeményítek. 19 órakor megrepesztettem a burkot, hogy most már azért vegyenek komolyan, különben is a tv-ben is rendkívüli híreket kezdtek közvetíteni. Anya újra telefonált a szülésznőnek, hogy induljon a kórházba + apának, hogy igyekezzen haza, mert helyzet van. Fél nyolckor indultuk a kórházba, apa mint egy mentős száguldott. Leállósáv, sínek, buszsáv. Minden ami szabad volt. 20 óra után három perccel értünk a bejáratba. Anya eltökélt szándéka volt, hogy érzéstelenítőt kér annak ellenére, hogy természetes szülést tervezett. Felmentünk a lépcsőn, Anikó néni megvizsgálta és azt mondta, hogy itt semmire nincs időt . Igaza volt. 20 óra 38 perckor kibújtam. Dokibá nem ért oda a randira, de sebaj, megoldottuk. Ügyeletes dokibá is már csak akkor jött amikor mindennek vége volt. Furcsa volt idekint. Annyira meglepődtem a gyors tempótól, hogy csak nyöszögni tudtam. Fürcsi után anyára tettek és ő melegített. Apa mindvégig hősként viselkedett. Segített. Amit mondott Anikó, azt csinálta. Ő vágta el a köldökzsinórt is, igaz szerinte az olló életlen volt. Na, ja! Nem ő volt ám elgyöngülve!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése