Maja és Ákos+ Anyák

Végre sikerült! A sok elfoglaltságunk mellet időpontot egyeztetni, ha anyáék fél órával később beszélnek, már nem is értünk volna rá.
Eljött a várva vár nap.
Nagy szeretettel és csodálkozással fogadtam Maját. A csodálkozás nem tartott sokáig, mert már el is kezdtünk játszani. Korunkat és a könyveket meghazudtolva mi igenis nagyon jól eljátszottunk. Persze anyáéknak kellett azért koordinálni a dolgokat + időről időre kiderült, hogy milyen „kevés” játékom van. Bújócskáztunk, zenéltünk, telefonáltunk, szaladgáltunk, na meg hintáztunk. Maja megépítette élet első tornyák és ennek Andi mellet mi örültünk a legjobban, mert, hogy ez volt az ELSŐ. Ami furcsa volt, hogy Majának mindig az kellett ami nálam van és ez fordítva is igaz volt, csakhogy a nagyok nem veszik el tőlem a játékokat + ha kellően hangot adok a kérésemnek odaadják bármi is legyen a kezükben. Majában emberemre találtam. Anya szerint „na végre”. Ráadásul anya legnagyobb döbbenetére egy váratlan pillanatba nagyon nagy pofont adtam Majának. Mondani sem kell anya ijedt meg a legjobban.
Andinak hatalmas pocakja van, de a mozgásán nem látszik. Le föl rakja Maját, na meg a földről csak úgy hírtelen felpattan.
Amikor csöngetett Krisztián /Maja Apukája/ teljesen megdöbbentünk, hogy már el is ment az idő.
Megbeszéltük, hogy igyekszünk sűrűbben találkozni.