AKARAT

Próbálom nehéz sorsomat elviselni! Igazán sajnálatra méltó vagyok!

Változok, és ez az idő múlásával visszafordíthatatlanul így lesz.
Amikor megszülettem, ha valami nem tetszett, akkor hangos sírással jeleztem.
Aztán következett a határozott „NEM!” szó , amit közel egy éve gyakorolok.
Észrevettem, hogy a család hozzászokott már ehhez, így hát beújítottam. Először csak lefeküdtem, de anya otthagyott.
Kifejlesztettem egy új módszert.
Ha a ruha nem tetszik, addig ráncigálom, amíg le nem jön.
Be kell vallanom nehéz kihozni a béketűrésemből, de ha végképp nem értenek, akkor a tettek mezejére lépek.
Történt ugyanis, hogy szörpit kértem. Anya jött és odaadta a már kész szörpit. Mondtam, hogy „NEM!” és mutattam az általam kinézett innivalóra. Anya azt mondta, hogy ez van elkészítve, ezt igyam meg és letette a kisasztalomra.
Odamentem érte, félrevonultam, majd határozott mozdulattal kiöntöttem, letettem mellé a poharat és közöltem, hogy „ÍGY!” majd egy kicsit tapicskoltam is benne, minél messzebbre jusson a ragacsos léből, tudják már kivel szórakozzanak.
Anyáék mindezt látták. Elfordult és mosolygott, hogy ne lássam, majd odajött és közölte, hogy „Nagyon csúnya dolgot csináltam!”
Kicsit magam alatt vágtam a fát, mert utána elég sokáig szomjaztattak.
De ígérem, dolgozok még rajta, hogy később még komolyabban vegyenek!