Csodák palotája

Január elején váratlan ötlettől vezérelve anyáék kitalálták, hogy menjünk a Csodák palotájába.
Meg kell hagyni jó ötlet volt.
Már a bejáratban egy repülő labda fogadott, aminek látványa után, nehéz volt meggyőzni, hogy lesz még más érdekes dolog is. Pedig milyen igaz.
Következett a szappanbuborék fújó, egy gömb, amiben a buborék hatalmasra nőtt. Zongora, amit taposni lehetett. Vezettem négyszögletű autót, amiből nem igazán akartam kiszállni. Versenyt futottam az árnyékommal. Egy aranyos néni segítségével holdjáró lettem. Beültünk egy forgó valamibe, ahol labdát kellett gurítani, igaz soha nem oda ment, ahova céloztuk. Kiszállás után percegik nem tudtunk megállni a lábunkon. Gáborral összekevertünk az arcunkat. Olyan óriás szék és asztal volt, hogy még apa is törpének látszott mellette. Fakírnak álltam, akarom mondani feküdtem, majd egy körre a piruettbe is beálltam.
Nagyon jó volt, hogy korán érkeztünk és mindent ki tudtunk próbálni. Mire végeztünk, bizony a többieknek már sorba kellett állni egy-egy játékhoz.
Ja, ha mentek a tükörszobát ki ne hagyjátok! Engem Gábor vitt, így jó kezekben voltam, mert anya bizony rendesen belebonyolódott, mi pedig kint nevettünk.
Mondani sem kell, hogy a nagy izgalmak után, hazafelé már a kocsiban elaludtam.