Parlamenti látogatás

Technikai gondjaink adódtak :( A zene+ a képek összesen 2 perc 10 mp, tehát a 6 percen mi is megdöbbentünk.

Három okból indultunk neki parlamenti látogatásunknak.
Gábor most tanulja
a felröppenő és ellentmondó hírek miatt
http://mitortent.hu/sztori/1db66yx/vihetik-a-szent-koronat-is-ha-nem-fizetunk.aspx

http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090123-nincs-zalogban-a-magyar-korona.html

még apáék sem voltak.

Nagyon hideg volt és túl korán érkeztünk. A kormányőr bácsi beengedett jegyet váltani, azért nem venni, mert ingyenes. A következő 20 percben jégé fagytunk. Szélárnyékot keresve az ’56-os örökmécses talpához bújtunk, valószínű a külföldiek azt hihették, hogy valami szent hely lehet, mert tapogattuk, karolgattuk.
Jött az idegenvezető néni, szép sorban bementünk. Apát teljesen kivetkőztették önmagából, mert a beléptetőn folyamatosan sípolt, de legalább jó meleg volt. Először egy gyönyörű makettet néztünk meg, majd felmentünk a hosszú lépcsősoron. Igazából engem a lépcsők meghódítása érdekelt a legjobban. Még Gábor és anya a történelmi előadást hallgatták, addig én a biztonságiak figyelmét kötöttem le, mert folyamatosan elszaladgáltam, előrementem. Következett a korona. Arra még én is azt mondtam, hogy huhú, meg a korláton belül is meg akartam nézni, de nem lehetett. A társalgóban szerettem volna leülni egy kicsit társalogni, de mindent piros kordon vett körül /már itt is/ . Mérgemben rácsaptam egy fotelre, hát apa, aki szemfülesen utánam nyúlt, majdnem szilikózist kapott. Az ülésterem mása következett. Anya hiába mutogatta, hogy megérkeztünk leendő munkahelyemre, és ni, csak ott a helyem /mása/, engem a hosszú folyosó, mint futópálya még mindig jobban lekötött.
Összefoglalva apa és én rendesen elfáradtunk a nagy hajtásban. Gáborék a látványon kívül semmi plusszal nem gazdagodtak, mert a történelmi mondandója nagyon kevésre és silányra sikeredett. Anya szerint szégyen, ha a Nándorfehérvári csata 1872-ben volt, Könyves Kálmán arról híres, hogy kimondta „Boszorkányok pedig nincsenek!”, amikor a koronát vagy legalábbis a helységet úgy világítják meg, hogy vaku nélkül /mert ez szabály/ fényképezve semmi nem látszik, tehát mehetünk a butikba vásárolni és a biztonságiak úgy terelnek miket mint a birkákat. " Olcsó húsnak, híg a leve."
Abban viszont mindenki egyetért, hogy a koronázási ékszereket látni, megható és felemelő érzés. Ott állni mellette és érezni valami pluszt, habár anya lelkében ezzel kapcsolatban van némi vívódás, de ez nagyon régi ügy, mondhatni ezer éves.
Lásd oldalsáv András és Levente párbeszéde.