Szívsebészet

Dr.Szatmári András

Sokadik dátum után eljutottunk ismét az Országos Kardiológiai Intézetbe. Minden várakozásunkat felülmúlta, hogy abban a pillanatban amikor odaértünk, már foglalkoztak is velünk. / elöző alkalommal 4 órát töltöttünk ott/ Ami még ezt is überelte, hogy a hölgy aki az EKG-t készítette nagyon kedves volt, Ákos nem félt tőle.


Ezután jött Dr. Szatmári András professzor, aki Gyermekszív Központ Szakmai igazgatója, egyben tegnaptól Ákos kezelőorvosa is, köszönettel Papp Lajos professzor úrnak.

Bevallom féltem, hogy majd ismét kifogok a múltkorihoz hasonló orvost, aki darab-darab címszóval úgy bánik az emberrel, mintha egy utolsó senki lenne, kistáskám tele volt papírzsepivel, mert az ilyen érzéketlen tuskók mindig megbőgetnek.

De nem.

Fiatalos léptekkel jött zöld műtősruhában Szatmári professzor, bemutatkozott, kezet fogott, / ez azért lényeges, mert eddig ez úgy volt, hogy bementünk és jött a felszólítás, „Anyuka, vetkőztesse le a gyereket!”/ majd Ákossal igyekezet szót érteni, ami sikerült is, így egy szem könnycsepp nélkül megvizsgálta.

Átmentünk az UH-ba, ahol szintén nagyon jól elbeszélgettek, Ákos a mellkasára kent zseléből csent egy kicsit, a már amúgy is agyonzselézett hajára.

Sajnos a vizsgálat után megváltozott a hangulat, mert jöttek a tények. Ákost nagy műtéttel meg kell műteni. Nem sürgős, de jó lenne minél hamarabb dönteni, mert fél akár egy év is lehet a várakozási idő. Olyan helyen van a lyuk, ahol semmi esélye nincs a magától való gyógyulásra.

Mindezt úgy közölte a professzor, hogy nyugalmat árasztott. Nem kellett zsepi. Nem sumákolt, végig a szemembe nézett, megértett mint anyát. Mondta, menjünk haza, beszéljük meg, majd hívjuk fel a titkárnőjét és listára vesznek.

Azt is mondta, hogy az eü. jelenlegi helyzetében még van pénz megműteni, de nem látja a jövőt ilyen rózsásnak.

Tehát, döntenünk kell.

Nehéz.

Nagyon nehéz.

Májusra gondoltam, de a fiúknak év végi hajrá, meg hivatalosan is Keresztanya leszek, ezért töröltem. Júniustól augusztusig az asztrológus szerint nem jó. Maradt a szeptember. Fiúk még csak rázódnak a suliba. Októberre, mire Gábornak elkezdődnek az iskolalátogatások, túl lehetnénk rajta. Remélem!!!!!

Egyik ismerősöm azt mondta, csapjuk fel a naptárt és ami jön, az lesz. Na, persze, ha ez ilyen könnyű lenne.

Az igazat megvallva még mindig várom a csodát!!!! Nagyon várom!!!

Azt hiszem most jött el a bőgés ideje….

Tegnap Árpinak mondtam, hogy érdekes módon nyugodt vagyok, mert a prof. olyan nyugalmat árasztott, amivel rá merem bízni a gyereket.

De ez nem azt jelenti, hogy nem félek. Rohadtul félek!

Az is igaz, hogy Ákoson semmi nem látszik, ami a prof. szerint természetes, nem is fog látszani semmi, csak szép lassan, ahogy telnek az évek, roncsoljuk a szívét.

Tehát, dönteni kell, közben szép csöndben várni a csodát!+ egy picit sirdogálni