Egy szóval CSODÁLATOS volt.
Ákos sokat fejlődött, imádnivaló akkor is, ha dacos, ha nem akajom.
Vannak nehéz pillanataink, ugyanúgy, mint bármelyik szülőnek, vannak harcaink, néha háborúink, de amikor azt mondja
„ Bocsánat, anya! Vagy „Nem mondtam ám, semmit!” egyszerűen elolvadok és felülírja minden dühömet.
Korához képest nagyon figyelmes és segítőkész.
Gábor a mindene, mi csak utána jöhetünk és ezt így kell elfogadnunk.
Kezdődik, hogy fél az idegenektől, nem mindig akar köszönni, angolon, ha nincs kedve nem szólal meg. Szerepjátékait imádom, ha kiabálunk vele /mert azért az is elfordul/ visszakiabál, ha nagyon magyaráz, hevesen gesztikulál a kezeivel.
Türelme változó. Annyit viszont elértem, ha megbeszéljük, hogy később és ezt valamihez kötöm, akkor elfogadja és vár, de emlékeztett rá, hogy el ne felejtsem.
Nem szereti, ha fényképezem, kamerázom.
Továbbra is szeret énekelni.
Négy éve, ha valaki mondja, hogy újra anya leszek, kinevetem és erősen tiltakozom. Erre tessék, elmondhatom, hogy Ákossal lett teljes és kerek az életünk.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KICSI DRÁGÁNK!
2 megjegyzés:
Az hogy lehet, hogy tegnap egész nap Ákos járt a fejünkben, aztán végül mégis elfelejtettünk neki írni ... nincs mentség!!!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÁKOS!!!!
(Maja azóta ha Bobot lát, azt mondja, nézd, vegyük meg Ákosnak!!! Virtuálisan így egy nagy nagy Vendi puszit is küldünk, természetesen csak a mieink után ... és szigorúan csak virtuálisan ... vagy szülinap alkalmából lehet igazi is??? ;)))
Isten éltesse Ákost!
A türelmetlenség az én kisfiamra is jellemző(persze, ez normális, hiszen gyerekek még, ráadásul pasik), de sokszor nehéz. Ezért köszi az ötletet, amit Ákosnál alkalmaztok, remélem nálunk is beválik majd:-)))
Nekem az tetszik nagyon, hogy Ákos annyira jól nevelt, illemtudó, kedves kisfiúnak tűnik. Büszke is lehetsz rá!
Megjegyzés küldése