Kolping hotel - Bobóország 2010.04.02- 06.

Pénteken délelőtt útnak eredtünk. Természetesen Ákos már hajnalban ébren volt és folyamatosan kérdezgette, mikor indulunk már.
A nagy izgalomtól minden reményünk szertefoszlott, hogy útközben aludni fog. Végig foglalkoztatott mindenkit. Ami Bobóországban várta a családot, minden képzeletet felülmúlt. Gyors foglalásomnak köszönhetően a márciusban átadott István –házban kaptunk szobát. Gyönyörű lett. A gyerek szobában névszerinti üzenet, köszöntő várta a fiúkat. A fürdőszoba, vidám csempével kirakva és tele praktikus dolgokkal. A mi szobánk is szuperre sikerült. A mini konyhába minden, ami az ott tartózkodáshoz kellhet. A szekrényben sport babakocsi és szuper etetőszék. Tényleg nem kell mást vinni, csak ruhát, más minden van.
Apukáknak igazából álom hotelnek is nevezhetnék, hiszen asszonykájuk nem csomagolja be a házat, ha csak ezek helyett nem több ruhát csomagol, így vita nélkül lehet indulni is. Na, meg egy üveg kiváló minőségű borra is a szálloda vendégei vagyunk.
A személyzet, egytől egyig kedves, segítőkész.
A nagyok is csak egy dologba tudta belekötni, nem volt a szobájukban tv, így a PS2 nem tudták használni + nincs internet elérhetőség. Azt hiszem pár napot ki lehet bírni.
Miután kipakoltunk, irány a medence. Ákos már csak kicsit fél a víztől.
Vacsora szokás szerint bőséges és választékos volt.
Szombat: reggeli-fürdés-ebéd-alvás- játék a hatalmas udvaron, ahol kipróbáltam a trambulint, Ákos lovagolt, kötélpályán mászott, fociztunk, mászókáztunk, majd jött a vacsi, ahol a 17. házassági évfordulónkat ünnepeltük meg. Majd megnéztünk a néptáncosok előadását. Nem táncoltunk, csak a háttérben meghúzódtunk, mert Ákos szerint sokan voltak.
Húsvét vasárnak- Mire a fiúk felébredtek, már ott járt a nyuszi a szobájukban, na és a szálloda nyuszija is hagyott egy két csokit az ajtó előtt.
Ébredés után nagy volt az öröm, Ákos rögtön ki is próbálta. Gábor időzavarban volt, így alaposan megöntözött az ezer éves parfümömmel, amitől rögtön kiugrottam az ágyból.
Reggelinél ünnepi menü volt és mindnet a húsvéti hangulat lengett be.
Ünnep ide vagy oda, rohantunk fürdeni, majd ebéd, alvás,játék Bobóországban, Nyuszi Gyuszi húsvéti készülődését nézhettük meg a bábszínházban, vacsi, majd Mutyi bohóc műsora következett. Jaj, de nagyon szuper volt! Egy ideig a fent említett okok miatt a hátsó sorban lapítottunk, de Ákosnak be kellett látnia, ha csoki tojást szeretne előre kell menni. Na,ja, de persze én is menjek. Majdnem egyedüli anyukaként táncoltam, Papp Rita nyuszi dalát, a kacsatáncot, twistelve takarítottunk, vonatoztunk, mindezt úgy, hogy Ákos közben a kezemben volt. Ha valakinek van egy kis képzelőereje, most jót mosolyog, de kéretik kicsit sajnálni is, mert szakadt rólam a víz. Deeee! Lett Mutyi bohócos matricánk, hajtogatott lufink és a hőn óhajtott iciripiciri csokitojás.
Kardió edzésem után, a nagyok sem ismertek kegyelmet és még egy kis pinpong partira meginvitáltak.
Altatót nem kellett bevennem.

Húsvét hétfő: ezen reggelen az összes fiú megtalált valamelyik leselejtezett, titokban elhozott parfümömmel. Elhervadni már tuti nem fogok, de abban biztos vagyok, hogy csak a szép üveg miatt sem rakom el a parfümöket emlékbe, mert családom férfi tagjai kihívásnak veszik.
Írja, mi következett?
Reggeli- rohanás fürdeni- ebéd – alvás – Bobóország ovijában tojás kereső játékot hirdettek. Ákos hihetetlen ügyesen oldotta meg a feladatot. Kaptunk ajándékba egy ceruzát.
Kicsit később jött a vacsi, majd esti fürdőzésre mentünk. Gábor kis barátai is velünk tartottak. Tartózkodásunk második napján jöttünk rá, hogy tavalyi és tavalyelőtti arcok is vannak.

Kedd reggel sajnos már a csomagolással telt. Természeten az alapos reggeli után. Ákos a pakolás ideje alatt Gáborral játszott az udvaron, etette a nyuszikat és lovagolt.
Várakozásunk felülmúlta, hogy hazafelé utón elaludt. Itthon a nyuszi ajándék másik fele várta.
Nagyon jól éreztük magunkat és azt kell mondanom, hogy ráfért a családra egy kis együttlét. Igaz, Árpik kora miatt, már inkább a gépet és legjobb barátját választotta, de így is jutott belőle nekünk is.

Még egy pár mondat magamról, nagy dolgot sikerült legyőznöm. Nem mertem olyen csúzdán lecsúszbi ami alagút. Egyik reggel elhatároztam, hogy itt az ideje. Üres volt a játszó, így a fiúkkal felmáztam. Izzadtam, remegtem, kétszer visszafordultam, majd összedve minden bátorságomat lecsúsztam. Leérve az öröm könnyeivel küszködtem. A második is megért egy misét, de harmadjára már félelem nélkül ment. Reggeli után felhívtam anyut, hogy adjon bővebb felvilágosítást születésemről, kiderült, hogy 24 óráig tartott a dolog, nyakra tekeredett köldökzsinorral. Ha valaki hisz benne, annak elárulom, hogy túl vagyok egy nagy oldáson.

Mivel Ákos iwiwére egy csomó képet felraktam, így kényelmi szempontbó ide csak egy párat.


Otthoni nyuszi

0 megjegyzés: