Vasárnap elvittük Ákost a Margiszigeti kápolnához, ahol elmondása szerint a Gáborral gyógyul. Nem is kellett vinni, mert kiszállt a kocsiból és odavezetett minket.
Magabiztosan bement az éppen zajló misére, Gábort maga mellé ültette. Úgy viselkedett, ahogy illik.
Én hátul maradtam a bejárati ajtóban, és elkezdtek folyni a könnyeim. Hátra nézett rám, mosolygot, de nem ijedt meg.
Nagyon hideg volt kint is, hiába sütött a nap, a templomban még hidegebb. Csak arra lettem figyelmes, hogy levette a pulcsiját és egy pólóban ült. Gábor mondta, nem érti hogyan, de nagyon meleg volt Ákos. Amikor úgy érezete ennyi elég volt, felállt és kisétált. Azt mondta ő is, hogy melege volt, mihelyt kiért felvette a pulcsiját.
Még ajánlották, hogy menjünk el Szent Margit sírjához is, de mi a Gáborral annyira fáztunk, hogy siettünk vissza a kocsihoz, igaz egy-egy vattacukor még belefért.
Természetesen megyünk máskor is. Ezentúl ő irányítja a gyógyulását.
Hétfő reggel megkérdezte, miért kell bevennie a gyógyszerét, ő nem beteg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése