Már három hete lesz, hogy Ákos elmehetett apával dolgozni. Igaz, ő csak a délutáni műszakra érkezett. Reggel nagyon izgatott volt, fogat mosott, le kellett vágnom a haját és a körmeit. Mindezt fél nyolckor, hogy biztos odaérjen délre. Inget vett fel, farmerral. Délelőtt folyamán még volt baba angol, meg 1-2 dolog amit el kellett intéznem, hát elég nehezen ment, mert mindig sürgetett.
Végre eljött az idő. Apa a portán várta és már el is tűntek. Búcsúzóul kaptam puszit, és bíztatást, hogy ne legyek szomorú majd jönnek haza, addig is főzzek valami finomat.
Kivételesen feltaláltam magam
Apa olyan fáradtan ért haza a négy órás munkából, mintha a bányában töltött volna egy hetet szenet lapátolva. Kisfiát minden érdekelte, folyton kérdezett és erre folyton válaszolni kellett.
Azt hitte majd az autóban elalszik, de nem, mert az utat fennhangon végigénekelte.
Hatalmas élmény volt, mármint Ákosnak, aki azóta is folyton menni akar, de apa valahogy nehezen veszi rá magát, egy újabb közös munkára.

1 megjegyzés:
De jót mosolyogtam ezen a bejegyzésen, főleg az utolsó mondaton!
Apa lehetne lelkesebb mert Ákos igazán szorgos és tettre kész munkaerőnek bizonyul!:-D
Megjegyzés küldése