Fél kilenckor indultunk. Az út igazából gyorsan eltelt attól függetlenül, hogy közel három volt. Mivel nem tudtuk a pontos dátumot, így csak beütöttünk valamit Lourdesbe és „véletlenül” pont a célhely parkolójában álltunk meg. Meleg volt, de sétáltunk a tömeggel. Hátizsákomban a nehéz kőtábla, miközben Ákost cipeltem. Majd Árpika átvette a hátizsákomat. Elértük egy nagyon zsúfolt helyre, ahol nem tudtuk, merre tovább. Segítséget kértünk egy idős hölgytől, aki készségesen kísért minket, vissza a parkolóhoz. Ott kiderült, ő sem tudja, merre kell menni. Visszavonaglottunk a zsúfolt helyhez, ahol elrejtve megtaláltunk egy táblát, ami a Szent helyhez vezetett. Gyönyörű látvány fogadott minket. Sok ember, sok beteg ember, de valahogy ez itt nem tűnt akkora tragédiának. A mozgásukban korlátozottakat helybéli segítők húzták háromkerekű kocsikon. A bazilika összes része lélegzetelállítóan gyönyörű. Ahol lehetőség volt, ott gyertyát gyújtottunk Ákos gyógyulásáért. Református létünkre egész jól beillettünk a Katolikus emberek közé, habár meg kell jegyeznem, voltak itt hinduk is…
Kígyózó sor, na ez volt a barlanghoz vezető út. Előtte lehetett gyertyát venni, hát mi megvettük a legnagyobbat. Az egész család áhítattal állta végig a sort. A barlang vájatánál hitre, nemre, korra való tekintet nélkül mindenki megsimogatta a falat. Elővettem kis „betegeim” képét, akiket képletesen elhoztam magunkkal. Ákos nyomban kivette a kezemből, hogy ő majd viszi őket, hogy biztos meggyógyuljanak. Ez egy nagyon megható pillanat volt. Otthagytuk a képeiket, ahogy azt mások is tették. Lizus, Donát és Laura értetek is elmondtunk egy imát. Itt senki nem tolakszik, mindenki megvárja, hogy addig állj ott amíg szeretnél. Elmentünk a hatalmas gyertyát meggyújtani. Két óra körül járt, amikor le akartuk adni a márványtáblát . Kedves hölgy fogadott az irodájában és elmagyarázta, hogy ezt bizony nem rakja ki, de 180 euroért készítenek egy hasonlót, megköszöntük és továbbálltunk. Be kell vallani, nagyon csalódott voltam, mert nem hinném, hogy az 1800-as években, amikor ebben a barlangban gyógyforrás fakadt, bárki is gondolta, hogy ekkora üzletet csinálnak ebből.
De amiért jöttünk, azt teljesítettük. Ákost elhoztuk Lourdesba, hogy meggyógyuljon.
Hogy teljesen meggyógyult e nem tudom, de arra biztos jó volt az út, hogy lássuk, mennyi súlyosan beteg ember van és Ákos betegsége, ha nekünk fájdalmas is, bizony itt eltörpült.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése