Erre a napra az afrikai rezervátum volt betervezve. Apa beírta a GPS koordinátákat és elindultunk. Két és fél órán keresztül mentünk úttalan utakon, szerpentineken, hegyre fel, hegyről le, mikor a kisokos közölte, hogy érkezés a célhoz. Csakhogy ott nem volt semmi. Csak hegy és kövek. Újra beírtuk, csak most a helység nevét, ahova tartottunk, így meg is találtuk.
A nagyok tíz éve már jártak itt. A belépőért nagyon sokat elkértek, ezt eddig sehol nem írtam, de ez a pofátlanság teteje. Szerencsére azért állatban nem volt hiány. Ami eltért a már látott szafariktól, hogy medvék is szabadon sétálgattak és sokan voltak
Ákos mindennek nagyon örült. Szafari után, bementünk az állatkertbe. Nagy meleg ellenére nagyon élveztük, Ákost vitte a lendület, hogy minél több állatot láthasson. A fiúk nosztalgiával járták végig. Be kell vallanom, mi apával már a Sortis /kijárat/ táblát figyeltük és arra tereltük a kis csapatot, mert a napszúrást elkerülhetetlennek véltük.
A hazafelé út 45 perc volt.

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése