Dobogókő 2009. január 28.

Január végén újra elmentünk Dobogókőre. Akik rendszeresen olvassák kicsiny életem, tudják, hogy gyertyát gyújtani.
Már készülünk pár hete, de az időjárás mindig közbeszólt. Verőfényes vasárnap, végre az egész család elindult. Megdöbbenve tapasztaltuk, ahogy kanyargós utunk a Pilisben vezetett, hogy az erdőbe nézve a fák között hó és jég van, mi pedig nem hoztunk szánkót. Nincs más, hátra, sétálunk. Na persze, inkább csúszkáltunk.
A Szenthelyhez egy lépcső vezet le, ami részben korláttal biztosítja, hogy ne guruljunk le a meredek dombról. Karbantartásról nem igazán beszélhetünk, mert a lépcsőt végi vastagon jég borítja. Engem Árpi cipelt le, a többiek csúszkáltak utánam. Voltak mások is olyan bátrak, mint mi, de volt olyan is aki fél úton meggondolta magát. Apa meggyújtotta az Anitától kapott mécsest és odatettük a többi fohász közé, kérve, hogy mihamarabb meggyógyuljak.
Sétáltunk még egy nagyot, de nem akkorát, mint szerettünk volna, mert elfáradtam.
Délután Gábor még a nagy adag palacsintával lepte meg a családot. Képzeljétek, csak úgy dobálta felfelé.