Délután elmentünk a doktor nénihez, hogy megkapjam a Pneumo elleni védőoltásomat. Kisebb sírás és tiltakozás után a bal lábamba meg is kaptam.
Hazaértünk és lent maradtam játszani a Gáborral. Fél óra sem telt el amikor anya, hatalmas sírásra szaladt ki. Ráléptem egy focilabdára és lebicsaklott a lábam. Nagy fájdalmaim voltak, nem bírtam ráállni, amikor próbáltam, összecsuklottam. Anyáék lerohantak velem az érdi szakrendelő sebészetére.
Háromnegyed hétkor bent voltunk a doktor bácsinál, aki rtg-re küldött minket. Hét órakor bementünk, de a rtg-es nő azt mondta, hogy biztos nem tudja megcsinálni a felvételt, mert nagyon sírok. Ekkor anya azt mondta, hogy ne azt mondja mit nem tudunk, hanem azt , mit tud segíteni. Odahívta a kolleganőjét + egy főorvost és győzködték, hogy vigyen a János kórházba, ott majd lekötöznek és megcsinálják + fél nyolckor lejár a munkaidejük erre nem érnek rá.
Visszamentünk a doktor bácsihoz, aki szintén a János kórházat javasolta. Anya ekkora már nagy mérges volt és mondta, szégyelli, hogy ezt a szakmát választotta és elvisz egy magánklinikára, ahol igaz pénzért,de biztos ellátnak.
Fél nyolcra már a gyógyszertárból is kijöttünk, a doktor bácsi már igyekezett a kocsijához, az egyik asszisztens pedig már negyed nyolckor eltolta a biciklit.
Másnap elmentünk a Rózsakert Medical Centerbe, ahol egy kedves doktor néni Gudor Orsolya először is megnyugtatott, megvizsgálta a Micimackót, majd engem is. Elmagyarázta, hogy egy érdekes géppel lefényképezzük a lábamat. Ott is sírtam, de anyának megmutatták, hogyan fogjon meg és öt perc alatt kész is voltam. Sajnos kiderül, hogy a lábszáram eltört, de mivel biztosra mentek, ezért még egy orvost berendeltek, így csak másnap lett begipszelve. Dreissinger Imre doktor bácsit meglátva is visítottam, de ő is csak arra törekedett, hogy megnyugtasson. Gipszeléshez elővettem bivaly erőmet és hárman fogtak le + a doktor bácsi aki rám rakta. Mindenki leizzadt.
Jövő héten megyünk vissza és ha sikerült összeforrni akkor leveszik, ha nem akkor még egy hétre visszateszik. Jó lenne előbb megszabadulni tőle, mert pénteken indulunk Bobóországba és jó lenne fürdeni.
Hálás köszönet a Rózsakert Medical Center minden kedves, empatikus dolgozójának!!!
Ami az érdi szakrendelőben történt velem, anya nem hagyja szó nélkül és az intézet igazgatót tájékoztatni fogja, igaz csak az igazságérzete miatt, mert történi biztos nem fog semmi. + Már nem bánjuk, hogy nem sikerült az érdi rtg-n, mert ott csak a bokámat + lábfejemet akarták fényképezni, így a lábszáram kimaradt volna. Hiába a sors....

2 megjegyzés:
Huh!!!! Ez nem semmi!!! Egyrészt szóhoz sem jutunk a lábad miatt Ákos - bár fiú vagy, és játék közben sajnos ilyen előfordul. Másrészt meg aztaaa!!! Hogy mik vannak!!!! Hát én biztos ordítva estem volna nekik az tuti. De még szerencse, hogy hamar jó kezekbe kerültél.
Szórítunk, hogy Bobóországba mindent elfelejts!!!!!
Édes drága tündér!!!!
De azt meg kell mondani, hogy így is nagyon vagány vagy Ákos! ;))))
Megjegyzés küldése