Anzsi-Bende-Boldizsár

Végre sikerült összehozni. Majáékhoz hasonlóan kb. fél éve tervbe volt véve. Lényeg, hogy sikerült. Nagy volt a készülődés, nem is bírtuk kivárni, hogy tíz órakor induljunk, mi már fél tízkor a kocsiban ültünk és go.
Sikerült a kapu előtt parkolni, igaz ezt nem tudtuk, mert végül nem figyelve a házszámot pont az ellenkező irányba indultunk, ráadásul a legközelebbi parkolóautómata sem működött. Tehát, nem sokkal érkeztünk hamarabb, mint terveztük.
Anzsi és Bende már a folyosón vártak, Boldizsár békésen aludt. Anyáék mint régi ismerősök köszöntötték egymást, mi meg méregettük egymást. Na, nem sokáig. Előkerültek a hatalmas játékos dobozok és az isteni finom pogácsa. Anya csodálkozására hármat be is nyomta. Anzsi és anya rögtön beszélgetésbe kezdtek, mi pedig játszottunk. Bende annyira jó szívű, mindenét odaadta, rögtön. Már majdnem kérni sem kellett. Egy tiltott dolog maradt, Borisz a mackó. Ő Bendének a barátja, a társa és gondolom az alvós cimborája is. Na, de ennyi játék között igazából, fel sem tűnt. Békés játékunkat bizonyítja az is, hogy Boldizsár majdnem mindvégig aludt. Amikor felébredt kicsit nézelődött, majd „cicmicizett” amit én alaposan kontroláltam. Annyira lekötött minden, hogy eszembe se jutott, én is szeretném. Sajnos képek nem készültek, mert anya nem vette észre, hogy mennyire repül az idő és mire észbe kaphatott volna, indulni kellett a Gáborért + a parkolási cetlit sem akarta túl lépni. Pedig a gép feltöltve, be volt készítve a táskájába. Mivel hamarosan újra talizunk, az lesz az első, hogy fényképezünk.