Túlélés törvénye-avagy a biztosítók rémálma

Hogy életre való vagyok nem vitás! Hogy veszélyes, az sem! Az pedig, hogy nap-nap után kerülök olyan helyzetekbe amik után anya sírógörcsöt kap, lassan elkerülhetetlen. Hacsak, nem vesznek nekem egy hoki felszerelést.
Most csak párat, hogy értsétek miről is van szó:

Nem régen bemásztam apa autójába a hátsó ülésre és mivel a másik oldalon is nyitva volt az ajtó, addig fészkelődtem, míg ülésmagasítóval együtt kiborultam úgy, hogy mindkét térdemről lejött a bőr. Visításom közepette kaptam két Micimackós sebtapaszt. Ugyanezen napon amikor anya már a fürdőkád felé terelt az udvarról, még visszaszóltam a Gábornak valamit és a bejárati ajtót a felfüggesztő részénél ráhúztam a hüvelykujjamra. Szerencsémre Árpi nem messze állt tőlem és pont rám nézett mivel a fájdalomtól nem jött ki hang a számon, csak tátogtam, majd hatalmas, fájdalmas sírásba kezdtem, de addigra már kiszabadítottak. Szerencsére nem tört el, még csak be sem lilult.
Ekkor anya azt mondta, hogy biztosítást köt rám, mert a magánklinikákat nem bírjuk finanszírozni és a közeljövőben előreláthatólag lesz még részünk egy két traumában.
Igen-igen, csak arra nem gondolt, hogy én gyorsabb vagyok nála.
Történt ugyanis, hogy a minap kiborítottam a levest. Anya felmosta, majd szólt, „Vigyázz, csúszik!” Kit érdekel, gondoltam és pucér alsótesttel elindultam és el is csúsztam. De még mekkorát! Anya annyira mérges lett rám, hogy nem is vígasztalt, csak leültetett, de jött a Gábor, aki megszánt. Rá két órára készültünk az udvarra játszani. Anya beküldött a szobámba, hogy hozzam a zoknimat. Tudom, hol van, hiszen én szoktam száradás után elpakolni. Valahogy most eltévedtem és a másik fiókos szekrényt próbáltam meghódítani, ami olyan magas mint anya, illetve megmászni, ami nagy durranással rám dőlt. Anya a nagy hangra rohant és számára is meglepő erővel balkézzel megemelte és ellökte a bútort, míg a jobb kezével kiemelt. Közben apa és Gábor is odaértek. Én üvöltöttem ahogy a torkomon kifért, anya sírt és remeget + nézegetett, hogy hol sérülhettem meg. Az Őrangyalom nagyon vigyázott rám, mert a fiók a szemem alatt picivel vágott be és a jobb kezemet fájlaltam kicsit. Anya még a történtek hatása alatt összeroskadva sírdogált amikor én már vígan nevetgélve játszottam tovább. Apa pedig értetlenül áll az eset előtt, mert a bútort visszaállítva sem érti, hogy miként dőlhetett el, mert megmozgatta és nem igazán mozdult + egyik oldalról a nagyszekrény van rátolva a másikról pedig a pelenkázó.
Fokozott védelmet kaptam. Rajtam a család szeme, még jobban. Anya szerint ha most egy törzsben élnék, már nem éltem volna túl.
Másnap lefejeltem a lépcsőt, így lett egy púp a homlokomon, Árpi szerint igazi vagány fickó kinézetem van most már. Apa pedig javasolta a védőruha rám hegesztését.
Azért ki lehet fogni másodpecek töredékét, amikor mégiscsak lehet valamit csinálni. Megpróbáltam újabb mászással elkápráztatni anyát és a barátnőjét. Elkezdtem a terasz korlátján kívülről mászni./alatta beton + lépcső/ Anyáékban megállt az ütő. De ezt most megúsztam egy alapos leszidással.
A mai nap sem volt történés mentes. Lovagolni mentem és miközben Szikrát vezettük ki a karámból Gáborral, megmakrancozta magát és teljesen más irányba kezdett minket húzni. Anya kiabált, hogy engedjem de, de én fogtam erősen és mint a filmekben, húzott maga után, én pedig pörögtem a földön. Nem sírtam, meg sem ijedtem, pedig a fejem búbjáig koszos lettem. Megint csak anya fújta fel e dolgot.
Hát idáig ennyi!