"Végre, most hogy végre látlak...!"

Végre sikerült! Összehoztuk! Találkoztunk! Megcsináltuk!
Anyával gondolati szinten, már Erik születése előtt terveztük, hogy elmegyünk Majáékhoz. Kb. fél éve ennek már, de ez a tervezési hossz, másokkal is megesik.
Fél tízre terveztük, hogy megérkezünk, de az angyalok is azt akarták, hogy minél hamarabb talizunk, ezért már fél kilenc körül ott voltunk. Az úton dugó nyoma sem volt. Illendőségből egy fél órát kihúztunk a kocsiban, de már nem tudtunk tovább várni és felmentünk.
Ahogy kinyílt a liftajtó, már Andiék vártak minket, térdén Erikkel és Majával.
Az első pillanat mint szokott, egy kicsit a zavar jegyében telt, de pár perc múlva már ment a terefere. Bementünk a szobába és már neki is láttunk játszani. Anya először rám való tekintettel csak Andi kezében nézte Eriket, aki békésen figyelt. Miután anya megfogta Eriket már bújtam is az ölébe, de Andi résen volt és gyorsan elterelte a figyelmemet újabbnál újabb játékokkal. Először a nagy nyilvánosság előtt bújtunk egymás mellé, majd a fotósok hadától menekülve félrevonultunk Maja szobájába. Sajnos anyukáink résen voltak és vége szakadt meghitt magányunknak. Igazi háziasszonyként megkínált kávéval, majd a sütizést a nappaliban folytattuk, Maja nagymamájának isteni sütijével.
Erik többször nekifutott az alvásnak, de mi, különös érzékkel mindig ekkor akartunk motorozni. Közös Túró Rudizás után, eljött a búcsú ideje, amit egy közös énekléssel koronáztunk meg.
Anyukáink ismét megállapították, hogy bármikor is találkozunk,mi mindig nagyon jól eljátszunk egymással. Ja, és most már beszélgetni is tudtunk, ugyanazokat a szavakat használjuk. Nagyon jól éreztük magunkat!!

Azok a boldog pillanatok

Nagyi sütizünk

Maja megvendégelt

Erik próbálkozott aludni

"Suttogós" altatás :)

Félrevonultunk /volna/

Itt még a nyilvánosság előtt...

édes hármasban

Szerintem menjünk a Te szobádba

Duett :)