Ismét bementek a misére, de ki is jöttek, mert pisilnie kellett. Szegény Gábor elég kellemetlenül érezte magát. Végül az ajtóban álltak meg. Tudni kell, hogy a templomban minden úgy történik, ahogy ő szeretné. Mise után még maradni szeretett volna. Látta, ahogy az atya a mise végén letérdel és keresztet vet. Ő is szerette volna. Többször megmutatta, hogy szeretne letérdelni. Előre kellett sétálni a „mise asztalhoz” bocsánatot kérek mindenkitől, de nem tudom, mi a hivatalos megnevezése. Végül szégyenlős lett és ott nem merte megcsinálni, pedig ott szerette volna, de az ajtóban letérdelt. Én református lévén nem érzem szükségét, de ismétlem, itt Ákos irányit.
Utána átsétáltunk a kolostor romjaihoz, ahol Szent Margit emlékhelye van. Itt elhelyeztem egy gyertyát, amit Ákos gyógyulásáért készítettem, Rafael arkangyalt ábrázolja. Bízva a csodában, hogy együttes erővel sikerül Ákosnak meggyógyulnia.
Nagy séta után hazajöttünk. Ami biztos, rendesen feltöltődött, mert csak fél kilenckor sikerült ágyba dugni úgy, hogy egész délután focizott az udvaron.
Egy szívbeteg gyerek ennyire energikus?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése